~ go to Vegas!

-Na jó... Most már elég ebből a hangzavarból!- motyorogtam magamnak, reggel 5:30-kor, mivel az ébresztőm nem akarta abba hagyni az ébresztésemet... Nem hiszem el... Miért nem pakoltam be tegnap este? Akkor most nem kéne fent lennem... Lustaság fél egészség Tracy, mikor tanulod már meg?! Na jó... Keljünk ki az ágyból, és nyomjuk le azt a szerencsétlen ébresztőt, mielőtt nagyi felkel. Nagy nehezen, kínlódások között kimásztam az ágyamból, majd oda sétáltam a komódomon lévő órámhoz. Felvettem magamra a köntösöm, és bele bújtam a finom, és jó meleg mamuszomba, és az ajtó felé vettem az irányt. Kint még a nap fel sem kelt, de én már fent vagyok... Ilyet sem láttam még! Kimentem a konyhába, és teát főztem magamnak, majd kicsomagoltam a briósomat. Miután megkentem vajjal a félbe vágott brióst, rájöttem, hogy én kakaót szeretnék a briósomhoz, nem pedig teát. Szuper! Jól indul a reggelem, még a gondolataim is össze keverednek. Felmentem a lépcsőn és a szobámba vettem az irányt, amikor láttam, hogy a mamám szobájában ég a villany. Letettem a legközelebb eső asztalra a reggelimet, és bekopogtam...
- szabad!- felelt nekem.
- jó reggelt nagyi! minden rendben?- féltem a válaszától, mi van akkor, ha már nem fog rám emlékezni?!
- jó reggelt, angyalom!- nagy kő esett le a szívemről!
- hát te, hogy-hogy ilyen korán fent vagy?! feküdj vissza, és aludj!:)
- nem megy... úgy érzem nagy apád velünk van most a szobában... és ez furcsa érzés számomra!- ahogy befejezte a mondatát mama, a szoba ajtaja becsapódott, az ablak nyitva volt, de a fák ágai meg sem moccantak...
- hát jó... maradjak, vagy menjek?:)- kérdeztem, és esküszöm a hideg rázott, és megijedtem.
- menjél csak, reggeliz, és szólj, segítek bepakolni!:)
- köszi nagyi!:)- mentem felé, és adtam egy puszit a homlokára.
Papám is mindig oda adott neki puszit, így megszokásból, már én is oda adok... Tele van a ház a papámmal lévő emlékével a mamámnak. Nekem van egy kedvenc képem róla, és a papámról. Még amikor én voltam olyan 4 éves, akkor újult ki papám agydaganatos betegsége, és minden álma Párizs volt, a mamámmal. És az Ő álma beteljesült!:) Papám 5 éves koromban távozott el, és bár minden évben haza jöttek, sok emlékem akkor sincsen róla... Sajnos! Bementem a szobámba, és bekapcsoltam a gépemet, és Anne és Nancy is fent volt... Írtam a közös chatünkbe, mutatom;
- Hát ti fent, így... korán reggel?!:D- kérdeztem. Nem vall rájuk a korán kelés.
- Hát.. izé... tegnap lusta voltam bepakolni!:D- írta nekem Nancy.
- Detto- Anne.
- Na jó csajok:D legalább nem vagyok egyedül....:')
- te sem pakoltál be?!XD- Anne.
- úgy ismersz? na, megyek megreggelizem, és elkezdem a pakolást!:D sziasztok!- köszöntem el, és lehajtottam a laptopom. Bekapcsoltam a tévémet, és a Disnit néztem, amin éppen Hannah Montana ment, imádom! 17 vagyok, de ez az egyetlen műsor, amit soha nem fogok megunni! Miután megettem és megittam a teámat, amit amúgy eredetileg kakaónak terveztem, de időközben elfelejtettem... Na de mindegy! Kivittem a mosogatni valót, majd vissza mentem a szobámba... A szekrényem elé álltam... És elkezdtem kiválogatni, hogy mi az ami jön velem Vegasba, és mi az, ami nem!
- jön, jön, jön, nem, jön, jön,jön, jön, nem, nem, jön, jön, jön, neeeeeeem:|, jön, jön, jön, jön, jön, na ne, jön, jön, jön, jön, MI EZ?!

Emeltem ki ezt a ruhámat... - Na jó Tracy, azért ez még is csak Vegas! jön, jön, jön, jön, NEM, jön, jön, jön, NINCS AZ AZ ISTEN!, jön, jön, jön, jön, és végül... jön. VÉGRE!

Jó, már csak azt a ruhát kell kiválasztanom, amiben megyek! Ez azt hiszem el fog tartani egy kis gondolkodási ideig... Hosszadalmas gondokozás és habozás után, megszületett!:D

Hát igen... Volt már ennél jobb... Vissza mentem a gépemhez, és megnéztem neten, hogy pontosan melyik járattal megyünk, és mikor indul a gép, na meg azt is, hogy mikor kell átvennünk.... Bekapcsoltam egy kis zenét magamnak, hogy "átérezzem" Vegast, Burns-Lies Otto Knows mixben lesz a legjobb! Azt mondja, hogy... A gépünk 12:45 kor indul, ami pontosan még 2 óra, és fél órával előtte kell átvennünk, a reptéren, oki. Felhívtam a csajokat... Ügyes vagyok, mert csináltam egy csoportoshívást, de ennek már vagy 1 éve, és a mai napig nem tudom, hogy hogyan csináltam!

- Na szóval az a helyzet...
- igen?!- szóltak bele egyszerre
- fél óra múlva házamnál, oki?:)
- nekem jó!- nancy
- MI?! FÉL ÓRA?! akkor még be kéne pakolnom...- Anne.
- nem rossz ötlet!:D na akkor fél óra múlva, sziasztok!:)- és azzal a lendülettel letettem. Izgultam. Izgulós fajta vagyok, és bár repültem már, akkor is izgultam, mentem ezekkel a lányokkal már mindenhova, akkor is izgultam, nem tudtam ellene mit tenni. Lementem a konyhába, és kipattogtattam magamnak egy kis kukoricát, és megnéztem, a sokadszorra látott, Életre Valók című filmet amit imádok! A film véget ért, és a lányok csöngettek, így felpattantam, és beengedtem őket.
- sziasztok!:) gyertek be, felmegyek a cuccomért, és már mehetünk is, NAGYIIII- szóltam neki.
- igen?
- elviszel minket a reptérre?
- persze, öltözöm!- nagyimról amit még tudni kell, hogy mindössze 55 éves:) Így kis életre való! Felmentem és összeszedtem mindenemet, amit még magammal akarok vinni, DE nem fért bele a bőröndömbe. Smink cuccok, hajvasaló, és a mindenhova magammal hurcolt Teddy a macit is elraktam. Az első szülinapomra kaptam, imádom őt is! Minden bánatomat, és minden könnyemet neki adtam... Így hozzám nőtt, és nem lenne szívem itthon hagyni, azonban nagyi...
- ugye csak viccelsz velem? 17 vagy. és Las Vegasba mész, ezt itthon hagyod, majd én vigyázok rá!
- de mamaaaaaaaaaa:( ő kell nekem!
- dehogy kell, Las Vegasba mész, nem Disni Land-be ahova Teddy még nem ciki egy 17 éves lánynál!
- jó.- tettem vissza az ágyamba durcás fejjel.
- mehetünk?- baktattunk lefelé a lépcsőn, és választ adva N és A bólintottak. A garázsba vettük az irányt, és bőröndünket magunk után húzva a kocsihoz érve betettük a csomagtartóba, és beszálltunk az autóba. Én hátul a kettő lánnyal, és nagyi pedig elől vezetett. Megérkeztünk...

Birmigcham, reptér. Befelé siettünk, hogy biztosra oda érjünk, és át tudjuk venni a jegyeket. Persze, sikerrel jártunk hála. Már csak vár ránk pár óra várakozás...
" A Las Vegasba vezető járatra a beszállás megkezdődött!"
- itt a vég nagyi...
- igen kicsim... 1 hét múlva találkozunk! remélem emlékszem majd rád, és persze a hazavezető útra is!
- szeretlek Nagyi!- öleltem át.
- én is téged csillagom!:) vigyázz magadra!
- mindig vigyázok.- könnyes volt egy picit a szemem, a csajokkal megfogtuk a bőröndünket, és elindultunk... Volt egy hármas sor, és az a miénk volt. Leadtuk a csomagokat, és készen álltunk az utazásra.
- Tisztelt utasaink...- szólított meg minket a repülőn dolgozó nő, akinek nem tudom a nevét, és a munkájának a nevét is elfelejtettem.- kérjük önöket, helyezkedjenek el, és öveiket kapcsolják be. Megkezdjük a felszállást..- oki. Repültem már, de most nagyon izgultam. Elindultunk, és a repülő kellő képen felgyorsult, és felszálltunk...

Várj meg Las Vegas, VÁRRJJJ MEEEGG!!!